Napra pontosan egy éve, Mágnás Elza meggyilkolásának nem éppen kerek, 102. évfordulóján zártuk be a "démimonde" életét bemutató időszaki kiállításunkat. A kiállítás egy része éppen abban a térben, az egykori kolostortemplom földszintjén volt látható, ahol a legenda szerint Schmidt Miksa emlékkápolnát rendezett be szeretője emlékére. Magáról a kápolnáról sajnálatos módon nem maradt fenn semmiféle korabeli ábrázolás, fotó, mindössze néhány töredékes információnk volt arról, hogy miből állhatott az emlékkápolna berendezése: egy 1939-ben készült leltár külön felsorolta a kápolna berendezését.



A leltárban felsorolt tárgyak legnagyobb részének hollétéről nem tudni semmit, mindössze két tárgyat sikerült azonosítani, amelyek a múzeum gyűjteményében fennmaradtak. A 18. századból származó aranyozott ezüstkehely, illetve paténa - azaz olyan kis, kerek tányér, amelyen a szentmise alatt az ostyát tartották - Schmidt Miksa műgyűjteményéből származik, és bizonyítottan az emlékkápolna berendezéséhez tartozott.



A véletlennek köszönhetően azonban újabb érdekes információkra bukkantunk a rejtélyes emlékkápolnával kapcsolatban. 1924. július 24-én, Az Ujság című napilapban érdekes cikk jelent meg, ezzel a szenzációhajhász címmel:


A cikk a bulvársajtó sajátos stílusában idézi fel a 10 évvel korábban történt bűneset részleteit, Mágnás Elza karrierjét, majd ezt követően bemutatja Elza Margit rakparti lakásának berendezését. A cikkben arról is olvashatunk, hogy a hírhedt "démimonde" egykori otthonában a cikk megjelenésekor "Stvot Anna urhölgy lakik rokonaival, Dietrich Zoltán mérnökkel és Dietrich Sarolta kisasszonnyal." "Ahol hajdan a fényes mulatozások voltak, ott most szolid, békés, gondos emberek laknak. Jámbor, finom budai polgárok, akik korán fekszenek le és már kora reggel talpon vannak." - folytatódik a tudósítás.
Amint azt eddig is tudtuk, Schmidt Miksa részben visszakérte, részben pedig visszavásárolta az örökösöktől Mágnás Elza hagyatékát. Az azonban új információ, hogy a visszavásárolt bútorokból Schmidt a kiscelli kastélyban berendezett egy termet, amelyet Turcsányi Elza emlékének szentelt.
"A hálószoba elrendezése olyan, mintha volt úrnője még ott élne. A zongora nyitva, a tartón Schubert-dalok kottái. Dalok álmokról, merengésről és az éjjeli szekrényen Flaubert Novembre-je, amelyben Elza lapozgathatott halála előtt." - írja a riporter. A cikkből nem derül ki, hogy vajon járt-e a szerző a helyszínen vagy a mendemondákat örökítette meg írásában. Mindenesetre élénken használhatta írói fantáziáját, mert a korabeli tudósítások szerint Mágnás Elza halála előtt nem Flaubert romantikus regényét olvasta - amely szerelmi történetével kétségtelenül jobban passzolt volna Mágnás Elza élettörténetéhez -, hanem Pálmay Ilka színésznő visszaemlékezéseit.
A cikk végén érkezünk el posztunk fő témájához, a Mágnás Elza-kápolna leírásához: "Ha belépünk a kastély atriumába, baloldalt egy kápolna nyílik. Ragyogó gótikus stílus! Mintha égnek merednének tornyai, vakító fehérre meszelt falaival. A középkori gót-stílus legszebb művészeti remekének, a bécsi Stefanskirchenek á la miniature hű utánzata." - így a leírás eleje. Láthatóan itt is élénken használta a szerző a fantáziáját, hiszen egy barokk épület esetében legalábbis anakronisztikus gótikáról beszélni.
A leírás részletesen bemutatja a kápolna berendezését is: "A kápolna belsejében antik szószék, mozaikkal és intarziákkal berakott oszlopok és szobrok, a középkori templomok misztikus félhomályával, félig korhadt padsorok, iniciálékkal díszített misekönyv, kopott, még mindig színes egyházi zászlók, fogadalmi táblák és ablakok, egyházi kincsek, amelyeket Schmidt Miksa egy Nápoly melletti régi kápolnából, amely megszűnt az isten háza lenni, hozott Budapestre a kiscelli kastélyba, hódolva a tíz évvel ezelőtt megfojtott Turcsányi Elza emlékének."
A leírást összevetve az 1939-ben készült leltárral - ami jórészt igazolja a riporter állításait - jól kirajzolódik a pompásan berendezett kápolna képe. Furcsa viszont, hogy az újságíró nem emelte ki azt - a hagyományos liturgikus berendezések sorából igencsak kilógó - festményt, amely Mágnás Elza sírját ábrázolta. A festmény az 1939-es leltárban így szerepel: "1 festmény, keret nélkül, sír felvétel, Mágnás Else sírja - Böhm Rittától".
A leírás végén még megtudhatja az olvasó, hogy "az unitárius [legjobb tudomásunk szerint Schmidt római katolikus volt] Schmidt Miksa a katolikus Turcsányi Elza emlékére építtette a kápolnát... Minden esztendő január 9-én, Turcsányi Elza halálának évfordulóján az óbudai katolikus pap az elhunyt nagy szerető lelki üdvéért misét mond, az orgona hangjai bugnak és csendesen zug a Requiem aeternam..."

A Mágnás Elza-emlékkápolna rejtélye tehát nem oldódott meg egészen, de - hála a cikknek - legalább már többet tudunk róla.